_Tövispuszta

Nagyon régi írtam már blogot, olvasónaplót meg különösen rég, ennek egyetlen oka, hogy engem is felőröl rohanó világunk. A dolgozó és magát folyamatosan képezni próbáló nő, közben a gyerekekért rohanó anya örökké időhiánnyal kűzd. Blogolni nincs időm, de a szépirodalom „falása” akkor sem maradhat el. 

Tegnap fejeztem be Kepes András Tövispuszta című regényét és igen nagy hatással volt rám, így írok róla néhány sort.

Aki a történelmet nem száraz évszámokon, vagy csatákon, hanem emberi sorsokon keresztül szereti visszakapni és megérteni, annak nagyon ajánlom ezt a regényt. Három családon keresztül benne van az egész 20. századi magyar történelem, sőt a 21. század eleje is egészen napjainkig. A zsidó száll – a Goldstein család történetén keresztül - elég nagy szerepet kap a regényben, ettől sokszor a saját családom történetét is láttam benne, de kétségtelen hogy nem a zsidó kérdés  - értem itt a deportálást, vagy akár a későbbi identitás keresést - uralja a regényt,  noha benne van ez is, de  van itt szó báróról, romákról és parasztsorsról is. Persze mindig kiderül, hogy nincsenek vegytiszta képletek, hiszen szerelmek jöttek mentek, vallások, nemzetek, társadalmi rétegek keveredtek, máskor embereket elhurcoltak, később kitelepítettek. Ebben a borús évszázadban a „keveredéshez” hozzájött az is, hogy embereknek hányszor kellett megtagadni a múltat, és hányszor kellett akár identitást is váltani, például előnyhöz jutásért a volt arisztokrata keresztény család kommunistává lett tagját elővenni (mondjuk egy egyetemi felvételhez), vagy korábban hátrányok elkerüléséért a zsidóságot rejteni, tagadni és megtagadni is. Vagy épp hányszor nevezték át az utcákat és településeket is a különböző korszakok aktuális politikai ideológiájának megfelelően.

Ahogy eljut a történet a GÁRDA vonulásáig a faluban, bár torokszorítóan, de egyre inkább az lesz az érzésem, hogy a 21. század elejére nincs olyan szereplő, akit ne lehetne megérteni. Attól lesz nagyszerű a regény, hogy a végére éppúgy érthetővé válik az egyszerű sorból kiemelkedett magyarságára büszke  - általam turbó magyarnak hívott – ember, mint a putri soron, mélyszegénységben élő roma családok; az 56-os disszidens, aki Amerikában a  magyarságától és zsidóságától is próbál szabadulni, vagy akár az ő magyar gyökerekhez, illetve a zsidó valláshoz visszataláló leszármazottjai. 

Itt az emberek nem eredendően rosszak, csak mindenki túl élni akar, és azt szoktuk meg a történelmünk során, hogy ezt lehet, sőt bizonyos helyzetekben muszáj, akár saját múltunk megtagadásával, vagy akár a másik rovására is a valóságtól teljesen elszakadva. (Gondoljunk csak az 50-es évekre, "ha nem vallok ellene, akkro engem visznek el".)

Egy dolog bánt engem 2011. decemberében: megszokni megszoktunk valamit, de máig nem tanultunk az egészből semmit.  Ez az igazán nagy baj!

Ahhoz, hogy tanulni tudjunk a múltból, először meg kell azt érteni. Sajnálatos, hogy a jelenlegi hatalom sem megérteni akarja a múltat, hanem kitörlni az emlékezetből. (Legalábbis egy részét.)

Ha ti meg akarjátok érteni,  akkor kezdetnek nem rossz, ha Kepes András regényét  olvassátok el!

Tovább »

_Ki támogat kit?

Miközben sorban álltam a tankönyvekért (két gyerekemnek közel 27ezer Ft), láttam, hogy egyik ismerősöm épp intézi az ingyenes tankönyv ügyét (3 gyerek). Kérdezem tőle, hogy u. ott kell-e szerinte számlát kérni, vagy majd ezt a hosszú sort kell feltartanom. Mondja, azt nem tudja, de miért, el tudom számolni valahogy. Mondom a csajnak, hogy nem elszámolom, hanem v.mennyit megtérít a szakszervezet. Erre totál felcsattanva azt mondja, hogy "nem igaz ez az önkormányzat." Kérdezem, hogy jön ez ide, mégis? Mire mondja, hogy hát nem ott dolgozom. Mondom nem, közszférának közszféra ugyan, de még csak nem is a kerületben és ahhoz egyetlen önkormányzatnak sincs köze, de ezt amúgy sem a munkáltató fizeti. Erre totál felháborodottan mondja, hogy "nekem ki fizeti ki", hát mondom neki, te eleve ingyen kapod, mire ő "na de ha nem lenne 3 gyerekem".

Én: egy bizonyos összeg határig adómentesen, vagy kedvezményes adó alatt adható iskolakezdési támogatás, nem egy ismerősöm kap a munkáltatótól.
Erre látszólag megnyugodott.

Ahogy leírom, nem adja vissza az egész szituációt, de annyira támadó volt mintha minimum a volt BKV és MÁV vezérek által lenyúlt pénzt együttesen vettem volna ki a büdzséből egymagam és ezáltal egyenesen az ő zsebéből is.

Ugyanez a hölgy régebben már kifejtette, hogy ő azért nem dolgozik, „mert arra nincsenek rászorulva”, és neki megéri főállású anyának lenni, stb. Felveszi az anyaságit, napközben otthon van, a gyerekekért megy négyre, fél ötre az iskolába, óvodába.  Közben mindig nyafog, hogy nem talál munkát, meg hogy elavult a tudása és nem tud versenyezni a mai fiatalokkal, de nem is tanul, hogy a tudást "upgradelni" próbálja, pedig ráérne.

Annyira unom már ezt a  "jaj, persze közszféra", dolgot. Igen, sok rosszat el lehet mondani minden hivatalról, egészségügyről és borzalmas állapotok vannak sok helyen, és még hülye emberek is. Nálunk is pl. sok vezetőnek van aránytalanul és igazságtalanul magas fizetése, vagy épp jutalma időnként, a felesleges büro nem tud leomlani (szenvedek is miatta rendesen), de azért azt tudni kell, hogy az itt dolgozók ezekre a helyekre sem segget vakarni járnak, pláne ha a hierarchiában gyakorlatilag egy utolsó senkik (ahogy én is) és itt a fizetés sincs elszállva, sőt. + Akkora leépítések voltak, miközben a feladat folyamatosan nő, és ehhez még az irattárat is mi pakoljuk már két-három diplomával, mert arra sincs ember, és nem egy pár fecniről van szó, ráadásul iszonyatos körülmények között. Már várom, hogy a budit mikor kell nekünk takarítani.

A beszólásán feldühödve kedvem lett volna neki kiszámolni, hogy na az elmúlt 10 évben ő mennyi pénzt kapott a büdzséből, mert bizony ő az, akit az állam és az önkormányzat keményen támogat (ha csak a gyerekei étkezési kedvezményét nézem az évi 120-130ezer, mert 3 gyerekkel ab ovo az is fél áron jár, rászorultság vizsgálata nélkül. Én 17ezer fölött fizettem most ki egy hónapot a két gyerekre, ő fizet 12750Ft-ot a 3 gyerekére.)

Nem dörgöltem az orra alá aztán semmit, mert megjelent egy színes szoknyás roma család (épp igazgatónővel tárgyaltak, kicsit mintha iskolát kerestek volna), velük kapcsolatban azzal folytatta, hogy "Jaj, ne már! Megint jön valaki ezek közül, lassan ellepik a környéket...”
Gondolom, szerinte őket inkább 3 gyerekkel se támogassuk, csak a rendes magyar embereket, akik „rendesen dolgoznak”  (mint ő is :) )

Félre értés ne essék, nem az a bajom, hogy támogatjuk a 3 gyerekeseket, értem, hogy miért fontos ez, csak az irreális mérték (tkp. adót se nagyon fizetnek már, na jó igen, de alig) és a „nekem jár, másnak nem” mentalitás bosszantó. Ráadás ez alá adja a lovat a fidesz is.. jajj..

Tovább »

_Nőnek lenni nehéz

Elcsépelt cím ez. Tudom. .de akkor is néha nehéz,  kurva nehéz.

Van amikor egy pillanatra magad is elhiszed, hogy tehetséges vagy valamiben. Belefutsz egy régi ismerősbe, a szakma nagyja,  még fel is karol. Aztán egy idő után érzed, hogy leginkább a melled felé járna már, amint épp a szárnyaid alá nyúl.

A segítőkészség a csinos nőnek és nem a tehetségnek szólt ?

Ugye ismerős?

Tovább »

_Balatoni fülbaj

"Fáj a fülem."

Mindenkitől ezt hallom, aki épp a Balatonról érkezett vissza. Ezt mondják. a gyerek osztálytársai, azok szülei, és még a tanítónénije is. Enyém is fáj és a fiamé is.

Állítólag ez most balatoni nyaralók közt népbetegség,  a vízbe keveredett hattyú ürülék okozza, főleg a Balaton keleti medencéjébne jellemző, legalábbis a tanítónéninek ezt mondta az orvos. De hát hattyúk eddig is voltak és ahol mi fürödtünk (igaz a keleti medencében), de egy darab hattyú sem volt, ürülék persze attól még lehetett a vízben.

Én még azt hittem, hogy a Balaton víminősége tökéletes.

Meg is jártuk a fülészetet, azóta csak kiabálva értjük egymást , a fiam mindkét , nekem csak az egyik fülem van tele (gézcsík rajta krém azon vatta...). A diagnózis: hallójárat gyulladás... Remélem a kezelés hatására nem  fáj már sokáig.
 

Tovább »

_Egy kép ezer szónál is többer ér

Az Öröggörcs kapcsán írtam minap, hogy az írás apám kenyere s nem az enyém.

A képi világ az enyém. Bár eleinte nem az önkifejezés eszközének éreztem, pusztán csak a pillanatokat, hangulatokat, helyszíneket és épületeket próbáltam minél tökéletesebben visszaadni,  olykor még a valóságnál is szebben. (Ez is a fotós dolga, legalábbis egy profi fotós egyszer ezt mondta nekem egy képem kapcsán.)   

Ma jött az "égi jel", ha alkotni szertnék ezt az utat kell  folytatnom. Végül is egy kép ezer szónál is többet beszél.

Ezúttal egy Budapesttől 2000 kilométerre lévő  turisztikai cég bukkant rám (a weben) és tett ajánlatot, hogy az ő kis nyelvükön Budapestről, Magyarországról készülő nyomtatott kiadványukhoz, valamint web oldalaikhoz megvennének tőlem 30 fotót.

El se hiszem. Újrra ámulok és bámulok az internet hatalmán. Csak éppen ne várnák tőlem a forintosított (akarom mondani eurosított) árajánlatot. (Ez a része általában zavarba hoz még.)

Az viszont nagyon jó érzés, hogy a fényképezőmmel, illetve számítógépem előtt fotószerkesztéssel töltött töménytelen idő és szenvedély a hobibból valami egyre komolyabb dologgá kezdi kinőni magát, már a felkeresés önmagában elismerés.

Tovább »

_Sikerélmény

Sikerélmény, bizony. Megint fotós. 

Tájkép, ismét egy könyvhöz kérik :))))

Tovább »

_Csak semmi pánik

Tegnap láttam az RTL-en a Csak semmi pánik végét (Bujtor).

Teljesen összezavarta  bennem az időt a mai kereskedelmi tévé emblémája a 80-as évek divatján, rendőr egyneruháján és ÁFOR benzinkútjain. Az utóbbiktól majdnem kimentem a fürdőszobába és a TOMI mosóporban a wartburg kulcsát kezdtem el keresni. :)

Tovább »

_Ördöggörcs

Karinthy Márton Ördöggörcsét olvasom. Eddig valamiért kimaradt, még az elején tartok , de nagyon élvezem, egyrészt mert újabb és más megvilágításba kerül Benedek István munkássága, másrészt mert  annyira ismerős  az az életérzés, amit Karinthy Márton kutat Karinthy Frigyes és a Fájdaomherceg Karinthy Gabi, illetve apja Cini (Karinthy Ferenc) és a saját  viszonyáról.

Egy  sikeres és híres apa árnyékában csak őrülként / deviánsként lehet felnőni. Tudom.

(Úgy látszik ezt az egész apa kérdést sosem fogom feldolgozni.  Bár nyilván nem mérhető Karinthyékhoz, de ha tudnék írni és lenne időm, akkor egyszer nekem is meg kellene írnom a családom történetét, de hát nálunk az írás (is) apám kenyere...)

Tovább »

_Napi hőstett

Elindultam ma  délután, hogy elkészítsem életem fotóját.  (A fejemben van rég).  Előtte egy égő csiktől lángara kapott kukát eloltottam az ásványvizemmel a Kossuth téren. Viszont hiába cipeltem el ma a komplett fotós felszerelést, és terveztem, hogy majd egyedül a gépet állítgatni is lesz időm, nem jött a helyzet, amit elképzeltem a bedugult rakpratról. Ki kellett volna várnom a nagyobb forgalmat, de nem voltam képes ebben a 40 fokban pláne víz nélkül... , de a kuka legalább nem ég

Tovább »

_A szegényellenes politika iskolapéldája

Tovább zajlik a szegényüldözés – Lázár polgármester szégyentáblája

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője és Hódmezővásárhely polgármestere szégyenlistát hozott nyilvánosságra az általa érdemtelennek bélyegzett szegényekről. Az LMP határozottan elutasítja a rászoruló állampolgárok pellengérre állítását. Ez az eljárás nem csak súlyos morális és politikai aggályokat vet fel, hanem adatvédelmi és személyiségi jogokat is sért.  Lázár János akciója a szegényellenes politika magasiskolája.

A lista azoknak a segélyre jogosult polgároknak a nevét és születési dátumát tartalmazza, akik a városvezetés szerint nem működtek együtt a szociális osztállyal, azaz „nem vették át az ebédjegyet”, vagy „nem vállalták a felajánlott közcélú munkát”. Csakhogy sok mindentől függhet, hogy valaki miért nem vesz igénybe egy szolgáltatást. Nem biztos, hogy érdemtelenségről van szó: sok esetben a rossz egészségi állapot, az információhiány vagy a segélyhez folyamodással járó megbélyegzéstől való félelem az ok. Továbbá számos kutatás bizonyította, hogy a közmunkaprogramok nem alkalmasak arra, hogy az abban résztvevőket visszajuttassák a munka világába, így a közmunkában való részvétel kikényszerítése nem feltétlenül szolgálja a munkanélküliség csökkentését.

A politikában a szegényeket megbélyegző fordulat az előző kormány által indított Út a munkához programmal és az egy család egy segélyezett elvvel kezdődött, majd a Fidesz-KDNP kormány esélymegvonó politikájával folytatódott: a minimálbér megadóztatásával, a szegényellenes büntetőpolitikai fordulattal vagy a családi pótlék korlátozásával. Lázár János szégyenlistája ebbe a sorba illeszkedik. A lista félrevezető, manipulatív, egymás ellen fordítja a polgárokat és bizalmatlanságot szül az állami szociális szolgáltatásokkal szemben. A szégyenlista megnehezíti a rászorulók talpra állását, akik így munka és közösségi segítség hiányában féllegális csatornákon keresztül kénytelenek megoldani megélhetési problémáikat.

A szociális juttatásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést törvények szabályozzák. Ha Lázár polgármester úr gyanúja az, hogy Hódmezővásárhelyen olyan emberek is hozzájutnak szociális segélyhez, akik nem jogosultak rá, akkor vizsgálja felül az általa vezetett osztály munkáját.  Lázár ezzel az akcióval egy dolgot ér el: megszégyeníti és meghurcolja azokat, akik amúgy is a társadalom perifériáján élnek. Az LMP felszólítja Lázár Jánost, hogy vonja vissza a szégyenlistát és hagyjon fel a szegényellenes hangulatkeltéssel.

Forrás: LMP

Komolyan lakcímmel, névvel, születési adatokkal.. mert nem ment el az ebédért ?

A szociálpolitikai szemszögből is durva húzás mellet ez a személyes adatok védelmének,  személyiségi jogoknak szarba se vételének magasiskolája!

Tovább »

_Mi a les? Magyarázat nőknek.

(Most kaptam:)

Az egész VB alatt az a legmókásabb, amikor a meccset nézve 4-5 férfi próbálja nekem elmagyarázni, hogy mi az a les, és miért nem gól, amit az imént láttam. Nagyokat derülnek rajtam, illetve értelmezési kísérleteimen. És most, e-mailben jött a váratlan felmentő válasz egy barátomtól.

Mi a les? (lányoknak)
1. Akkor először is képzeld azt, hogy a Váci utcai Mango bolt felé tartunk Te meg én, azzal a határozott szándékkal, hogy te behatolsz az ajtón (futballkapu) és vásárolsz (gólt érsz el) valami cuccot Magadnak!
2. Már nincs messze a zárás ideje, ezért Te (a csatár) nagyon sietsz, és kicsit előrébb haladsz, mint én, mivel ilyenkor amúgy is képtelenség Veled tartani az iramot.
3. Na most. A bolt előtt áll négy eladólány (védők), akik azért vannak ott, hogy megakadályozzák a vásárlók (csatárok) behatolását. Tegyük fel, hogy az áruház szabályzata azt írja elő, hogy az eladólányok vonalán csak pénztárcával (labda) tudsz áthatolni, úgy hogy érvényes legyen a vásárlási (gólszerzési) kísérleted.
4. Neked tehát az a feladatod, hogy mindenképp átvágj az eladólányok sorfalán a bejárat felé és még az eladólányok sorfala előtt Nálad legyen a pénztárca.
5. Már át is jutottál sikeresen, de ekkor észreveszed, hogy nincs Nálad a pénztárcád. E nélkül meg ugye nem lehetséges a vásárlás (gólszerzés). Már rendületlenül törsz a bejárat felé, és hátrakiabálsz nekem, hogy dobjam oda Neked a pénztárcámat vagy a bankkártyámat (indítás), hogy sikeres legyen a vásárlás (gólt érhess el).
6. Én ezt megteszem, te elkapod, de az áruház szabályzata szerint ugye (lásd a 3. pontban) ilyen esetben nem vásárolhatsz, hiszen az eladólányok sorfala és a bejárat között voltál már, amikor Hozzád került a pénztárca. Ha a sorfal előtt kaptad volna el, akkor bemehettél volna és vehettél volna Magadnak néhány újabb felsőt, vagy nadrágot.
Na, ez a les.

Tovább »

_Még mindig a nemzeti együttműködés kifüggesztésén agyalok

Még mindig a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztésén agyalok.

Azt írja ma a véleményvezér blog a „Mi különböztet meg minket a balkántól?” című írásában, hogy „az ellenzék hihetetlen felháborodással, a sajtó nagy része pedig gúnnyal fogadta azt a kormányrendeletet, mely előírja, hogy minden államigazgatási szerv épületében “méltó minőségben” ki kell helyezni a “Nemzeti Együttműködésről” szóló politikai nyilatkozatot. A hisztérikus reakciók azonban már csak azért is károsak, mert így a közvélemény nem arra figyel, ami a rendeletben valóban problémás.” A véleményvezér cikk szerzője szerint ott van a kutya elásva, hogy a Fidesz a közintézményeket és középületeket is kormányintézményeknek és kormányépületeknek tekinti. Ezzel pedig deklarálja, hogy a közszolgák,  (akik alatt most már a kormánytisztviselőknek nevezett alkalmazottakon túl lévő kört, vagyis  a köztisztivselőket, közalkalmazottakat, bírákat, ügyészeket is kell érteni) nem a közt, hanem a kormányt szolgálják.

Ez tényleg baj, eddig igaza van a szerzőnek, de azt is hozzá teszi, hogy az ellenzék reakcióival a magyar politika egyik legrosszabb hagyományát folytatja azzal, hogy a hétköznapi politikai eseményeket nevetséges módon túldimenzionál és gátlástalanul extrémitásokhoz hasonlít. A kormányrendeletről most például a legsötétebb diktatúrák, a nácizmus és a kommunizmus jutottak eszükbe.

Nem tudok az írás mellett szó nélkül elmenni, már csak azért sem mert a sajtóban sok helyen és a véleményvezéren is tévesen kormányrendeletként határozták meg a kifüggesztésről szóló irományt, ami azonban KORMÁNYHATÁRZAT formájában látta meg a napvilágot.

A kettő pedig nem ugyanaz, nagyon nem.

Tisztázzuk.

A kormányhatározat az állami irányítás egyéb jogi eszköze, amely csak a kormány és szervei közötti belső hierarchikus viszonyban teremt jogot és kötelezettséget, és csak ebben a viszonylatban kényszeríthető ki, csak a kormányra és a kormány által irányított szervekre állapít meg kötelezettségeket, és csak ezekre van kötelező ereje. Címzettjei a jogalkotásról szóló törvény értelmében a kormány irányítása alatt álló szervek lehetnek, ezért a kormányhatározat nem rendezhet olyan jogviszonyokat, amely az állampolgárokra, vagy nem a kormány irányítása alatt álló szervekre vonatkozóan jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztetne.

A kormányrendelet a jogforrási hierarchiában a törvény után következik (Alkotmány, törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet a sorrend.. tovább is van, de nem mondom). A kormányrendelet kétféle lehet. Első eset: mikor kormányrendelet primer módon szabályoz életviszonyokat, vagyis olyan dolgokat szabályoz elsődlegesen, amit magasabb rendű jogszabály (alkotmány, törvény) nem. A jogforrási hierarchiára vonatkozó szabályokhoz ilyenkor is illeszkednie kell, tehát nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Második eset: a kormányrendelet másodlagos, ilyenkor „csak” végrehajtási rendelet, az adott életviszonyt magasabb szintű norma (törvény) szabályozza, de a végrehajtást részletező szabályokat kormányrendeletre bízzák.

A kormányrendelet (a kormányhatározattal szemben) nem kizárólag a kormány irányítása alatt álló szervekre állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket, hanem magában az adott rendeletben meghatározott személyi (tárgyi és területi) hatály függvényében vonatkozhat bármely személyekre, állampolgárokra, szervezetekre, stb. és velük szemben – az adott szabályozási tárgykörben – végső soron kikényszeríthető is.

 
Amikor az ominózus Kormányhatározat azt mondja, hogy „A Kormány – tiszteletben tartva az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét – felkéri a köztársasági elnököt, az Országgyűlés elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az országgyűlési biztosokat, az Állami Számvevőszék elnökét, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a helyi és kisebbségi önkormányzatok választott testületeinek vezetőit, a bíróságok elnökeit és az ügyészségek vezetőit, hogy az általuk feladatuk ellátása során használt középületekben gondoskodjanak a Nyilatkozat megfelelő kihelyezéséről” azzal nem véletlenül, de nem is nagylelkűségből "csak" felkérést fogalmaz meg a kifüggesztésről, hanem mert azzal még ők is tisztában vannak, hogy ezen szervekre vonatkozóan a kormány jelenleg határozatban nem rendelhet el semmit kötelező érvénnyel, hiszen ezek a szervek nem állnak a kormány irányítása alatt (attól függeltenek). Alkotmányjogilag, a formától függeltenül,  már a felkérés is aggályos.  Ettől válik az egész történet a nevetségessége és az 50-es évek megidézése mellett a diktatúra előszelévé.

Tovább »

_Költői kérdés

Nagyon régen írtam már, de ugye ebben a műfajban az a legjobb, hogy az ember feje felett Damoklész kardjaként nem lebegnek az átkozott határidők. (Abból mostanában akadt bőven.)

Másrészt rájöttem, a  dolgok akkor is történnek velünk és a nagyvilágban is, ha nem írom le vagy kommentálom őket éppen.

Ezt viszont nem bírom szó nélkül megállni. Azt  már kezdtem megszokni, hogy újra van ÁVHánk (és még csak nem is titkolják :) ) (Jó-jó „csak” AVH, mert a leánykori nevén Nemzetbiztonsági Hivatalként ismert szervezet pár hete Alkotmányvédelmi Hivatallá avanzsálódott, amit AVH-nak rövidítenek, de akárki akármit mondott, az AVH  pont olyan rosszul cseng, mint az ÁVH... ( különben is az AVH említésénél nógrádiak előnyben)

Erre most olvasom a legújabb hírt egy mai kormányhatározatról: a középületekben meghatározott módon és méretben, jól látható helyre ki kell függeszteni a  nemzeti együttműködés nyilatkozatát.

Anyám. Az LMP-vel értek egyet, viccnek is rossz. És én még azt hittem, hogy egy szabad országban élek.

És közben egy halom kormány intézkedéssel egyetértek..  na jó, szóval azokkal egytérteneék amik tkp. a Bajnai féle út folytatása, és a 2/3-dal végre meg is lehet(ne) lépni... csak  erőből  jövő kapkodás megy a racionális döntések helyett.  ÉS könyörgöm, az ötvenes éveket megidézni hozzá minek?

  ha így folytatjuk előbb-utóbb még Államvédelmi Hivatal is lesz, tényleg...

Tovább »

_A kétharmadról

A kétharmadról, ill a 17%-ról sokat beszélgettem  barátokkal, ismerősökkel (egyetemi tanártól kezdve kollegákon át egészen a gyeden lévő kismamákig). És azt veszem észre, hogy még a hagyományosan  ballib értékeket képviselő ismerőseim is azt mondják, hogy most már mindegy (olyan szar volt az eddigi kormányzás) .. és hátha most végre történik valami, mert annyi kimozdításra váró langyos állóvíz van itt, és sorolják a nagy társadalmi alrendszereket: gazdaság, egészségügy, oktatás, közigazgatás, stb.  ….

Várnak, remélnek, kivárnak.

Van valami igazuk. Nem lesz kolbászból a kerítés, de tényleg két út van (és ezt tudják Orbánék is): tényleg elérnek valamit a 2/3 –dal, akkor le is darálhatják a jobbikot, (mint annak idején a MIÉP-et), vagy legalábbis egy a jelenleginél mérsékeltebb jobboldali párttá avanzsálódhat a jobbik (ahogyan azt sokan remélik is a parlamentáris keretek között... és 4 év múlva sem indulunk a weimarizálódás felé)

Ha viszont nem sikerül a FIDESZNEK előrevivő, de mégis széles rétegeket „kielégítő” politikát folytatni (van ilyen?) akkor 4 év múlva a Jobbik kormányoz.

Szóval tényleg a legjobb remélni, sőt drukkolni hozzá... és közben vigyázni nehogy lejárjon az útlevél és csendben a hajójegyre gyűjteni (de hátha nem kell megvenni)

Tovább »

_Roma projekt

A diplomás roma munkavállalók közigazgatásba történő elhelyezkedését támogató program keretén belül az én munkahelyemre is vettek fel új kollégákat. Örültem neki.

Egyikük közvetlen kollégám lett.

Konkrét munkát, asztalt, számítógépet, stb. hetekig nem kapott. Hiába tartozott hozzánk szervezetileg, két emelettel arrébb kapott elhelyezést egy másik szervezeti egységben az oda felvett roma fiatallal egy szobában.

Komolyan szegregálni akartak az integráció jegyében?

Rémes... és a kollégák megjegyzéseiről már ne is beszéljünk :(

A kolléga azóta felmondott… Utolsó nap tőlem elbúcsúzott és megköszönte, hogy én legalább próbáltan neki segíteni, munkába beavatni, stb. …és azt is mondta, hogy más szerinte ennyi ideig se biztos, hogy kihúzza itt.

 Talált jobbnak tűnő munkát. Tiszta szívemből kívánok neki sikereket, és hogy az új hely tényleg és tartósan olyan legyen, mint amilyennek tűnik.

Tovább »